Nemzeti Lovarda

A Nemzeti Lovarda rövid története

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követően az ország - így a lótenyésztés is - nagy veszteségeket szenvedett. A megtorlások és a hazai passzív ellenállás kaotikus állapotokhoz vezettek, de a ló és a lovaglás iránti igény megmaradt. Ennek hatására a Nemzeti Lovar Egylet elnökének javaslatára Pesten új lovardát építettek Ybl Miklós tervei alapján. Az impozáns kivitelű Nemzeti Lovardát 1857-ben adták át az Ötpacsirta utcában (ma a Pollack Mihály tér), melyben lovarda, lövölde, vívó-, testgyakorló- és táncterem működött. Ez a II. világháború végéig üzemelt, ekkor háborús sérülései miatt - a Műemlékek Országos Bizottságának tiltakozásának ellenére - lebontották, illetve más feladatok ellátására tették alkalmassá.
Az 1867-es kiegyezést követően a lótenyésztés helyzete még alig változott, pedig az ágazat nemzetgazdaságilag igen komoly értéket képviselt. Hosszas tárgyalások után és I. Ferenc József közbenjárásával sikerült elérni, hogy a bécsi Legfelsőbb Udvari Haditanács 1869-ben átadta a Magyar Államnak a hazánk területén alapított Császári és Királyi Ménesintézményeket, melyek elsősorban arra voltak hivatottak, hogy minőségi tenyészanyaggal lássák el az országot.
Időközben egyre gyorsabb ütemben fejlődött az 1873-ban egyesített főváros, Budapest. A belvárosi utcák kőburkolatot kaptak, a lakosság létszáma robbanásszerűen megnövekedett, s több útvonalon közlekedtek már lóvontatású omnibuszok, s létesültek telephelyek számukra. A lótenyésztés fejlesztésére és a minőségjavítás érdekében fontos feladatai voltak az államnak, de a társadalmi szervezeteknek és az egyéneknek is egyaránt.
1877-ben létrejött a Lótenyésztés Emelésére Alakult Részvénytársaság, azzal a céllal, hogy vásárok, kiállítások és versenyek szervezésével igyekeznek elősegíteni a hazai lótenyésztés fejlődését. A társaság 1878-ban megállapodást kötött a fővárossal, hogy 30 évre megszerzi lóvásártérül a VIII. kerületi Külső-Kerepesi út mentén fekvő Városi Omnibusz Telep területét. Ezen a telepen kezdte meg működését az említett részvénytársaság, és a folytatott tevékenységek miatt nevezte el a területet a pesti nép "Tattersall"-nak.
(Egy jómódú angol kereskedőcsalád leszármazottja, Richard Tattersall 1760-ban Londonban, majd 1766-ban New Market-ban istállót létesített, ahol lovak bértartásával, kiállítások, vásárok és árverések szervezésével, lókereskedelemmel foglalkozott, valamint bérlovardát üzemeltetett. Megbízhatóságával hamar hírnevet szerzett, s a későbbiekben a kontinens több nagyvárosában is létesült eladó-bizományos istállókat védjegyként "Tattersall"-nak nevezték el.)
1878. május 5-7. között nagy sikerrel megrendezték az első lókiállítást és árverést a Tattersallban, melyek azután folyamatossá váltak az eredeti célkitűzéseknek megfelelően. 1883-ban az egyre fokozódó igények kielégítésére, és az ügetőversenyek népszerűsítésére állandó ügetőpályát adtak át a Tattersall területén. 1894-től új színfolttal bővült a telep tevékenysége, ekkor rendezték meg az első budapesti lovasversenyt, melynek programjában díjlovaglás, díjugratás és szalagtépés szerepelt.
A bérleti idő lejártával, 1909-ben a terület ismét a Székesfőváros kezelésébe került. Ettől kezdve itt rendezték Budapest hivatalos lóvásárait, s a Tattersall ekkortól vált a minőségi lóanyag mindennapi vásárhelyévé. Itt alakult meg 1914-ben az első magyar, kifejezetten sportlovaglással és lovasversenyek rendezésével foglalkozó szervezet, a Budapesti Lovassport Egyesület.
1931 májusában a Főváros Törvényhatósági Bizottsága elfogadta a Budapesti Ügető Egyesület kérését, miszerint a Tattersall területén építenének maguknak új ügetőpályát. Feltételül szabták, hogy a terület hátaslovak számára megmaradó 1/3-án a régi fővárosi istállókat felújítsák, újakat építsenek és kialakítsanak egy korszerű fedett lovaglócsarnokot. Ez 1932-es átadásakor Európa második legnagyobb fedeles lovardája volt, páholysorában 1000 ember fért el, a telep 20 istállójában pedig 308 lovat lehetett elhelyezni. Az 1933-ban átadott ügetőpálya volt az első Európában, melynek lelátóit és pályáját villanyvilágítással látták el. A létesítményeket ifj. Paulheim Ferenc műépítész tervezte. Az építésekor egyedülálló ügetőpálya helyén ma a főváros sokadik bevásárlóközpontja áll. Az ország első állandó nyitott ugrókertjét is Tattersallban hozták létre 1939-ben.
A II. világháború során megsérültek az épületek, a pályák, sok ló elpusztult illetve szétszéledt, de rövidesen megindult a romok eltakarítása, a fedeles lovarda kijavítása, így ismét megindult az élet a telepen. 1952-ben politikai indíttatásból bezáratták a rendeltetésszerűen működő fedett lovardát, lebontották tetőszerkezetét, falait bedöntötték. Csak a mai főépület, a "kóbli" maradt meg belőle. Az 1960-as években örökölte meg a telep a Nemzeti Lovarda elnevezést, főleg az itt lovagló külföldi diplomaták miatt, de a lóval foglalkozó emberek továbbra is "Tattersall"-ként emlegették. 1985-ben végre átadásra került egy új fedeles lovarda, a hozzá kapcsolódó istállókkal és öltözőkkel. Ez nagymértékben megkönnyítette az itt elhelyezett, egyre értékesebb lóállománnyal végzett, időjárástól független idomítási és sport munkát. 1988-tól beindult az állatorvostan-hallgatók lovas-szakmai elméleti és gyakorlati oktatása, valamint a lóval kapcsolatos szakterületeken a posztgraduális képzés.
A telepen 1989-ben kezdődött meg a középfokú oktatás, lóápolók képzésével, és kialakításra került egy anyagforgalmi és szaporodásbiológiai labor, majd megkezdte működését a fedeztető állomás. 1999-ben az országban elsőként elindult a lovas túravezetők és mezőgazdasági- és patkolókovácsok képzése, valamint átadták a kis fedett lovardát, istállóval és terápiás oktató központtal. 2001-től a belovaglók szakképzése is beindult.
2006-tól, az ország gazdasági helyzetének romlásával és a költségvetési szigorítások következtében a Nemzeti Lovarda helyzete egyre bizonytalanabbá vált, mind gyakrabban röppentek fel bezárásával kapcsolatos hírek. A nagy múltú intézmény megmentésére ekkor civil kezdeményezés jött létre, mely életre hívta a Nemzeti Lovardáért Közhasznú Alapítványt. 2007 júniusában az utolsó tanulók is elballagtak, a dolgozók 90%-át elbocsátották, korábbi funkcióiból már csak a lótartás maradt meg a telepen, de az is igen lecsökkent állatlétszámmal, s a Tattersall tulajdonképpen tetszhalott állapotba került. Az ily módon szinte teljesen kiürült intézmény az év szeptemberében a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal kezelésébe került, s ezáltal megmenekült a közvetlen bezárástól.
2009. április 1-én, több hónapos egyeztető tárgyalásokat követően a Nemzeti Lovarda üzemeltetését a Nemzeti Lovardáért Alapítvány által létrehozott gazdasági társaság vette át, azaz a létesítmény 60 év elteltével ismét civil irányítás alá került.